Hirtelen felindulásból elkövetett agymenésünk következő epizódjának főszereplője a bodza volt. A virágról anno lecsúsztunk, no de a bogyó. Már maga a színe is sejtelmes. Élénk, sötét bíbor bogyók a sötétzöld fürtszárakon. Mi halványkékek lettünk, amikor felemeltük az 50 l-es üst tetejét. Tele. Mi ketten. A bodzát megrottyantottuk, nem is kicsit, hogy összeessen. A szárától és minden zöldjétől előtte megszabadítottuk, mert ugye az mérgező. 1,5 óra főzés után jön a kánaán és a felismeres, hogy bizony ez masszív lesz. 40 liter anyag és 2 alumínium szűrőkanál + 2 evőkanál. Meg az masszív 6,5 óra csuklórángatás. Higgy nekem. Ha nekiállsz tegyél, előtte magaddal valamit. Ez iszonyat. Minden tiszta lila, és ez a ragaszkodóbb szín típus, hiszen a növényt festéknek is használták. Aztán a passzírozás. Kegyetlen. Majd ha már egyszer reinkarnálódtál, rájössz, hogy igazából még csak most kezdődik. Újabb 4 óra főzőcske. Üstben, ahogy az kell. És közben fűszerezés. Reszelt gyömbérgyökér, vagy jó nagy hüvelykujjnyi. Kb. 3 citrom leve mag nélkül. 4 fahéjrúd és 6kg cukor. És főz. És főz. És még mindig főz. Már már azt hinnéd, hogy minden ok, de még mindig főz. Aztán rájössz, hogy ebből mindig is selymi folyósabb lekvár lesz, mint a barack, vagy szilvából készült társai. Persze agyon dzsem fixezheted, de na. Végeredmény: kb. 30 liter téli bajokra kiváló, immunbooster, mely a paradicsomba kergeti az ízlelőbimbókat.
