Nem nagy képzelőerő kell hozzá, ha az ember vidékre költözik, hogy ott „új” állatfajokkal találkozik. A mindenféle törvényt tisztelő, hivatalosan megszerzett autóból anyázó szterotagokat, vagy az öntelt, önmagukat már fényképről fel sem ismerő, mindenkin átgázoló vállmenedzsereket, illetve nőiességet még csak fogalomként sem ismerő piccsogó szilikonpávákat felváltja egy természetes és ismeretlen élővilág. Akik tényleg élnek. Harmóniában, együtt, társként, jó időben, rossz időben, egymás szomorúságán és vidámságán osztozva.

Na így van ez Megyeren is. Nem kis meglepetés látni azt, ahogy Ferdinánd a ló hecceli, és szó szerint ugratja Arabellát a csacsit, vagy ahogy a zuhogó esőben szinte sírva jönnek a kerítéshez, ha a mellettük lévő baromfiudvarban mészárolt egy nyest. Érezhető, ahogy mesélni próbálnak, mi történt és tapintható a mérhetetlen fájdalom és szomorúság, amit átélnek. Egy-egy percben több „emberi” érzés kering a levegőben, mint BP-en az 1-es villamos teljes járatán. Leírhatatlan, ez az összetartás, megélni ezeket az érzéseket. Ha egy ilyen helyen elhiszed, hogy Te vagy az alfa, a csúcs, a top, az intelligens, akkor Te vagy a legnagyobb barom. Tudom ez nézőpont kérdése, mert mi emberek találtuk fel a fegyvert és eszközt, amivel igába hajszoltuk ezeket a csodálatos lényeket elfeledve minden alapszabályt, amit őseink tiszteletnek neveztek. Lehet itt keménykedni meg minden, de ha belegondolsz, hogy pl.: ezen a településen az itt élő lakosok csupán 20-30% ember, akkor ………… és nem fejezem be a mondatom.

Kényelem ide vagy oda, az élet adta, hogy meg tudjam figyelni napfelkeltétől napnyugtáig az itt élő állatokat és folyamatosan tanulni tőlük. A menetrend a következő. Olyan 4.00-4.15. körül kezdődik az első mocorgás. Még rekedten hangolnak az első madarak, aztán szinte minden tízedik percben csatlakozik egy új csapat madár, mígnem 4.50-re az egész kórus feláll. 5.00-5.15 környékén a hajnalai köd sekélyebb rétegéből bukkan ki a ménes, hogy felfrissüljön a sörényeken lecsapódó párától. 6.00 körül a szomszéd fehér pulija pattog végig a megyeri sztrádán, a szabadság mámorában, hogy megint sikerült kiszöknie egy pöttyre. 7.00-kor a híreket meghazudtolva, hogy egyre kevesebb látogat el közülük hazánkba, a két pózna közötti 3 vezetékre sorakoznak fel trécselni a fecskék. A munkások a padon, ők a vezetéken sorakoznak és beszélik ki az eseményeket. Aztán mintha hangjegyeket alkotnának, cserélik helyüket a drótokon és dalolnak különféle ódákat. Nem éltem még át ekkora flasht, hogy egyszerre ennyien tudnak örülni egy új napnak. Na jó, de. Pont olyan ez a műsor, mint egy legshuiabb psytrance party utáni napfelkeltés, spiritkedős reggel. Leszámítva, hogy itt max a lovak szájizma rángatózik a friss gyeptől. 10.00-től mindenki a túlélésre játszik. Csak az azbeszttalpú terminátor csurik keménykednek a tetőkön és az ereszen, szívatva a rájuk leselkedő cicogattókat. 15.45 és jönnek halulegyek. Ezek már eleve készen születtek. Ész nélkül 2000BPM-re csapatják a levegőt, mindent telibe fejelve, megfeküdve a hülyeségüktől, aztán braekelve a neon hátukon pörögnek, míg vagy nem döglenek telibe vagy csoda folytán állnak talpra, hogy megint telibe fejeljenek valamit. 20.00-kor indul az esti party. Elsőre a szunnyerek kezdenek visítani, hogy mindenki megkapja az első transz állapotot, majd 20.45 körültől feláll a többszólamú cinci nation, totálba reszelve a lábukkal az éjszakát. 21.00-kor a Pajtában (gasztrokocsma) már durvulunk, a két bombázó Apache lódarage kezdi adni a tört ütemet. Iroda zár tök sötétben, nedves pamacs orr vádlihoz ér, gatya telibe rak, de csak Csikász az a fekete telivigyor puli, hogy az esti hasvakarás megtörténjen. Slatyi pacsker verdesi telibe az esti nyugalmat, aztán egy ordítás töri meg a csendet, ahogy végképp elhagyom a testem. Szeretem én a nedvességet meg minden, de valahogy nem a legkéjesebb érzés James Bond varanggyal, meztelen lábbal érintkezni a harmatos fűben. Már csak a molylepkehálón jutok túl, mint Harry Potter a titok kamrájában és enyém lehet a legdicsőbb kincs, a családom. A cincik még pont annyit muzsikálnak, hogy álomba szenderüljek. Jó éjt, mindenkinek, jó így együtt.

.

1.30….. átfordul egyik oldalról másikra, kényelmetlen, psyho para érzés, csillogó szempár…” sicc Cicó a k…. szádat az ablakból!!!!” Hát nem ott méreget és szuggerál a rühes dög?