Megyer, hazánk legkisebb önálló közigazgatással rendelkező települése simán leveri akármelyik átváltozó művészt. Akár adhatnánk neki valahol egy „végletek falva” címet is, ugyanis egyik pillanatról a másikra tud 180 fokos fordulatot venni itt minden.
A faluban a megszokott és néha már zavaró csend uralkodott. Mondjuk úgy, hogy a civilizáció hangjai nem igazán szűrődtek be, persze a madarak hangosan csiripeltek. Kicsit fura, amikor ennyire a természetbe épül egy falu, ugyanis itt tényleg érezhető, hogy leginkább az állatok vannak otthon és az ember úgymond csak beköltözött az Ő területükre. Az utca üres volt, sehol egy autó, helyiek bent a házaikban. Egy „idegen” autó gördült be az éjszakából. A sofőr a sötét ellenére is rutinosan vágtatott a Pajta felé, mintha az ösztönei vinnék oda. Szinte már zsigerből vágta, hogy ott fogják várni. És igen! Két mosolygós arc, meg egy gyöngyöző oldalú frissen csapolt sör emelte tovább az érzést, hogy megint itthon van. Eddig is tudtuk, hogy hamarosan kifordul minden sarkából a falu, de ekkor tudatosult bennem igazán. Hiszen már jó ideje rajta voltunk a főidegen, hogy minden időben elkészüljön, pár nap és a MeCafe 2013-n megpendülnek a gitárok.
Sör, ölellek, hova a p#cs¤¤ba raktam a kalapácsot, két centivel balra, jól húzd meg, vazze a szél, dől az egész, nem itt nem fér el, ne nekem akaszd be te állat, most akkor ők bejöhetnek?, ide rakjátok, és azt mégis hova a ——–ra húzzam fel, leszakadt, újra, pumpáld már, k$ß>rva nagy a meleg, már most beb…..tam, még két pálinka rendel, motordübörgés, ismerős arcok, friss levegő, iszony nagy spirit. A megyeri nagy család ismét fergeteges Rock piknikre készül, csak itt a nyárson nem szalcsi lesz, hanem kőkemény zúzás.
A helyszín iszony jól volt összerakva. Tavaly kicsit meg volt osztva a tömeg a színpadok elhelyezkedése miatt, de most a „központban” rögtön a Pajta mögött volt a kisszínpad, ahol időnként nagyobb jam és zúzás volt, mint a nagyon. Aztán felette kis árnyékos, pados, este tábortüzes rész, majd egy bazi nagy sörsátor, szabad placc és nagyszínpad. És ez volt a flash, hogy míg ott tomboltál a nagyszínpad előtt tényleg azt érezted, hogy egy tipikus fesztiválhelyen vagy, háttérben a puszta, lemenő nappal, de ahogy megfordultál, hogy szerezz egy sört, ráeszméltél, hogy basszus egy faluban vagy a maga bájával. A műsor mindent vitt és külön atom volt, hogy folyamatosan váltották egymást a fellépők. Nem kellett várni a beállásokkal, semmivel. Lement a nagyszínpadon a műsor, nem volt más dolgod, mint hogy megfordulj, lépj kettőt és máris a másik színpad előtt kezdj megvadulni. Aztán ha pihenni mentél a sátorhelyen ott volt a hippi udvar, freestyle jam színpaddal. Semmi más csak az élvezet. A terv, hogy a fellépők szabadon mehetnek fel a színpadra és hozzájuk vágódhat bárki a fesztiválozók közül, bevált, hatalmas élményt adott.
Mindezt úgy írtam, hogy ugyan imádom a rockzenét, de közel sem mondhatnám magamat rockernek, életemben sztem még egyetlen rock fesztiválon sem voltam, max. egy két koncerten. Ergo abszolút laikusként álltam az egészhez és minden elfogultság nélkül tapasztaltam, azt, amit most megosztottam. Hatalmas élmény volt a konyhában néha pogózni a 80db palacsinta sütése közben, időnként 2 fakanállal az ajtó előtt csapkodni ütemre a levegőt. A harmadik napra annyira lelazultam, hogy 5 év után ismét kezembe vettem a tüzes meteort és bár azt hittem nyilvános öngyulladást fogok produkálni, túléltem. Jövőre ismét MeCafe Gyöngyeim.
További képek: https://www.facebook.com/MegyerCamFesztival/photos_stream
