Megyer, hazánk legkisebb önálló közigazgatással rendelkező települése simán leveri akármelyik átváltozó művészt. Akár adhatnánk neki valahol egy „végletek falva” címet is, ugyanis egyik pillanatról a másikra tud 180 fokos fordulatot venni itt minden.
A faluban a megszokott és néha már zavaró csend uralkodott. Mondjuk úgy, hogy a civilizáció hangjai nem igazán szűrődtek be, persze a madarak hangosan csiripeltek. Kicsit fura, amikor ennyire a természetbe épül egy falu, ugyanis itt tényleg érezhető, hogy leginkább az állatok vannak otthon és az ember úgymond csak beköltözött az Ő területükre. Az utca üres volt, sehol egy autó, helyiek bent a házaikban. Egy „idegen” autó gördült be az éjszakából. A sofőr a sötét ellenére is rutinosan vágtatott a Pajta felé, mintha az ösztönei vinnék oda. Szinte már zsigerből vágta, hogy ott fogják várni. És igen! Két mosolygós arc, meg egy gyöngyöző oldalú frissen csapolt sör emelte tovább az érzést, hogy megint itthon van. Eddig is tudtuk, hogy hamarosan kifordul minden sarkából a falu, de ekkor tudatosult bennem igazán. Hiszen már jó ideje rajta voltunk a főidegen, hogy minden időben elkészüljön, pár nap és a MeCafe 2013-n megpendülnek a gitárok.
Másnap mindenkit kivágott a pirkadat az ágyból. Vörösen izzott a nap a határban. A reggeli koffeinbomba és az eddig már ismert izgalom elkezdte mindenkiben hágni a tetőnek a fokát. Ez az izgalom sokakban már több mint öt éve tombol. Egyre több ember, egyre több autó egyre több mosoly kezdte el megtölteni a falut.
Sör, ölellek, hova a p#cs¤¤ba raktam a kalapácsot, két centivel balra, jól húzd meg, vazze a szél, dől az egész, nem itt nem fér el, ne nekem akaszd be te állat, most akkor ők bejöhetnek?, ide rakjátok, és azt mégis hova a ——–ra húzzam fel, leszakadt, újra, pumpáld már, k$ß>rva nagy a meleg, már most beb…..tam, még két pálinka rendel, motordübörgés, ismerős arcok, friss levegő, iszony nagy spirit. A megyeri nagy család ismét fergeteges Rock piknikre készül, csak itt a nyárson nem szalcsi lesz, hanem kőkemény zúzás.
Kaptunk egy ilyen címet a metalhammertől, hogy hazánk legkedvesebb rock fesztiválja. Na igen, erről beszéltem az elején, a disszonancia. Mégis hogy lehet a kedveset összehozni egy rock fesztivállal? Ha akár egy laikusnak, akár egy vérbeli apokaliptikus rockernek mondod, hogy rockfesztivál, tutti hogy az örült nagy húrszaggatás, a minél masszívabban tündöklő fekete ruhás, bakancsos hangosan és mélyen káromkodó, betyár világot és szabadságot újraértelmező, félholt részeg tagok jutnak eszedbe és nem a kedvesség. Márpedig ezért is iszonyatosan különleges ez a feszt. Itt mindenki hazatér, egész évben feszül benne a tudat és a mehetnék. A legnagyobb woodstocki, hippi, peace love unity flash szellemében köszön és mosolyog, majd csapja szét magát a legütősebb koncerteken. Itt nem az van, hogy megveszed a jegyed, elmész egy fesztre és lesz@rsz mindenkit, aki az utadban áll. Itt mindenki figyel mindenkire, törődik a másikkal, segít, ha kell. Sokaknak ez a nyaralás. Itt vannak egy hetet, lightyba majd hardcoreba vágják magukat. Nincsenek határok. Sem a jóérzésben, sem egymás között. Nincs az, hogy idejön egy zenekar, leadja a műsort, felveszi a gázsit és csá. Hol láttál már olyat, hogy a konyhában segít mosogatni valamelyik banda frontembere, vagy hogy gyerekekkel mosolyog a kamerába? És ez a lényeg, hogy nem csak a szervezők, ha mindenki egytől egyik élteti ezt a mára már tradicionálisnak mondható összejövetelt.
A durva az, hogy azért tegyük hozzá, ez nem egy 60fős zsúr, hanem egy 3 színpados fesztivál. Az alap létszám a falunak mondjuk 18 fő. Na ebből lett kb. 1200. És mindennek meg volt a maga helye, minden flottul működött. 2 épített, folyamatosan takarított zuhanyzó, tusoló szekció. Nem Toi-toi, ahol a legyekkel állsz hadban, nyakig a mindenben, miközben szétfolysz a 46 fokos sz@rgőzben. Árnyékos sátorhelyek. Motorosoknak külön placc. Rock ovi, gyerekfoglalkozásokkal. Mozi, kiszuperált régi mozi székekkel. Kiépített láblógató a Marcal partján. Tetováló szalon sterilen, ahogy a nagykönyvben. Többféle kajálós lehetőség, de ez alap, tán annyi különbséggel, hogy ha reggel volt, akkor bizony reggelit adtak és nem non stop gyrosozás volt.
A helyszín iszony jól volt összerakva. Tavaly kicsit meg volt osztva a tömeg a színpadok elhelyezkedése miatt, de most a „központban” rögtön a Pajta mögött volt a kisszínpad, ahol időnként nagyobb jam és zúzás volt, mint a nagyon. Aztán felette kis árnyékos, pados, este tábortüzes rész, majd egy bazi nagy sörsátor, szabad placc és nagyszínpad. És ez volt a flash, hogy míg ott tomboltál a nagyszínpad előtt tényleg azt érezted, hogy egy tipikus fesztiválhelyen vagy, háttérben a puszta, lemenő nappal, de ahogy megfordultál, hogy szerezz egy sört, ráeszméltél, hogy basszus egy faluban vagy a maga bájával. A műsor mindent vitt és külön atom volt, hogy folyamatosan váltották egymást a fellépők. Nem kellett várni a beállásokkal, semmivel. Lement a nagyszínpadon a műsor, nem volt más dolgod, mint hogy megfordulj, lépj kettőt és máris a másik színpad előtt kezdj megvadulni. Aztán ha pihenni mentél a sátorhelyen ott volt a hippi udvar, freestyle jam színpaddal. Semmi más csak az élvezet. A terv, hogy a fellépők szabadon mehetnek fel a színpadra és hozzájuk vágódhat bárki a fesztiválozók közül, bevált, hatalmas élményt adott.
Gondolom, kiérződik, hogy itt folyamatosan dübörgött a zene, 3 napon át du. 3-tól hajnali 3-ig. A tehenünk is élvezte a kapunál legelés közben. Most hogy a tehén suhant át a rockon, vagy a rock a tehénen passz, de a találkozás megvolt és idillien sikerült. Ami még nagyon pozitív volt, hogy a fellépők is szívből és nem zsebből zenéltek, ami hatalmas hangulatot adott. Nem szeretnék külön kiemelni senkit, mert mindenki egytől egyik beleadott mindent. Fergeteges színpadi showk és zenei virtuozitás jellemezte a fellépéseket és minden úgy igazán egyben volt. Nem volt meg a szokásos láthatatlan függöny a fellépők és a fesztiválozók között. Mi voltunk, együtt, jó érzésben, egyetértésben, és örömmámorban, hogy hiába kezd minden műanyaggá és sablonná válni körülöttünk, azért így is lehet fesztiválozni.
Mindezt úgy írtam, hogy ugyan imádom a rockzenét, de közel sem mondhatnám magamat rockernek, életemben sztem még egyetlen rock fesztiválon sem voltam, max. egy két koncerten. Ergo abszolút laikusként álltam az egészhez és minden elfogultság nélkül tapasztaltam, azt, amit most megosztottam. Hatalmas élmény volt a konyhában néha pogózni a 80db palacsinta sütése közben, időnként 2 fakanállal az ajtó előtt csapkodni ütemre a levegőt. A harmadik napra annyira lelazultam, hogy 5 év után ismét kezembe vettem a tüzes meteort és bár azt hittem nyilvános öngyulladást fogok produkálni, túléltem. Jövőre ismét MeCafe Gyöngyeim.
További képek: https://www.facebook.com/MegyerCamFesztival/photos_stream
